Név: Holy Shit

 Születési név: Amanda Blake

 Született: 1989 December 2.

 Csillagjegy: Nyilas

 Szakma: Reklámmanager

 Hozzárendelt szín: fakósárga

 Hozzárendelt állat: menyét

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Élete:

 

 

Holy Shit Amanda Blake néven született Baltimore-ban. Itt végezte az iskoláit is, és itt ismerkedett össze Jonas Tracyvel, akihez azonban csak második gyermekük születése után, 2014 márciusában ment feleségül.

Towsonba költöztek, egy régi, nagyjából az ötvenes években épült házba, amit kívül-belül felújítottak, igazi kis családi fészket kerekítve belőle. Mindketten imádták a természetet, így a ház még kész sem volt, a kert máris tele volt virágokkal és örökzölddel, ami önmagában talán nem volna meglepő, de ismerve az akkori problémákat a vízellátással, sokakban kényelmetlen kérdéseket vetett fel. A magyarázat persze egyszerű – Jonas Tracy vízügyi mérnök szakon végzett, ami már a kétezres évek végén is igencsak különleges és keresett szakmának számított, így Jonas azon kevesek közé sorolhatta magát, akik amellett, hogy egyetlen napra sem vesztették el a munkájukat, felkerültek a BL/I fokozottan támogatott ügyfeleinek listájára is. Egyszerűen szólva volt pénz és erőforrás rá, hogy a kertet is locsolják.

Csöndesen és jószerivel észrevétlenül éldegéltek hát Towsonban, minden különösebb tragédia nélkül vészelve át az évtized derekának viharait. Amanda, aki kreativitásának és finom ízlésének köszönhetően hamar elismert reklámszakember lett, olyannyira, hogy a BL/I hirdetésszervezési főosztálya is igényt tartott a munkájára, csak a harmadik gyerek, Bruce születése után döntött úgy, hogy elég biztos a pozíciója a cégénél ahhoz, hogy akár egy évig is otthon maradjon a kicsivel. Jonas lelkesen támogatta az ötletet – ő minden lelkesen támogatott, amit a felesége kitalált. Az ismerőseik szerint tökéletesen idomított papucsférj volt, és ebben lehetett is némi igazság, mert soha, semmire sem mondott nemet Amandának. Igaz, nem is igen volt rá szükség – Amanda remek szervezőkészséggel megáldott, alapos, megfontolt és határozott nő volt, az a fajta, aki híres üzleti szaklapok címoldalán szerepel, mint a feltörekvő Feminitás Arca. Bizonyára csak a Sors fintora, hogy egy ilyen tökéletes családot, amit nem zilált szét a legnagyobb válság sem, és ahol mindkét szülő lényegében a Kormány alkalmazottja, egyik pillanatról a másikra mégis porrá zúzzon a BL/I.

A Tracy család életét ugyanis, mint annyian másokét, a BL/I tette tönkre.

Ez persze senkit sem érhet váratlanul, csakhogy az igazsághoz hozzátartozik, hogy a BL/I-nek kivételesen esze ágában nem volt tönkretenni senkinek az életét sem. Jonas Tracy mindösszesen rosszkor volt rossz helyen.

Állítólag.

Legalább is Albert Crubly, a New York-i Felügyelőség biztonsági főnöke ezt az információt kapta. Talán a Végzet, talán az Ördög műve volt, nem tudni – de neki is rossz napja volt. Az aranyhalat holtan találta reggel az akváriumban, a felesége elhagyta, és még a kávéját is ráborította a Tracy-aktákra. Így hát Albert Crubly, a nyolcvanas évek nagy tinilázadásainak alig pislákoló fényével az elméjében úgy döntött, nehogymár ő szívjon egyedül! Megaztán úgyis szűkös mostanság a büdzsé, nem volna okos dolog néhány száz, ezer dollárral kipuhatolni Jonasnál, hogy mit tud, vagy mit nem tud valamiről, amiről még őt, Albert Crublyt sem tájékoztatták – aztán újabb súlyos összegeket fizetni a hallgatásáért, amiről esetleg később mégis meg találna feledkezni. Nem, Albert Crubly tiszta munkát végez, most az egyszer igazán tisztát! Ráijeszt egy kicsit a fickóra…

Ennek megfelelően még aznap délelőtt a műszakjukban unatkozó BL/I-s ügynökök lepték el a Tracy család utcáját, és szigorú arcú, komoly férfiak kértek bebocsáttatást minden ajtón, hogy az eltűnt Mrs. Tracy, és a gyerekek után érdeklődjenek, így biztosítva az utca néptelenségét, amikor egy hattagú különítmény kopog majd a Tracy-ház ajtaján, hogy valóban eltüntessék őket. Természetesen csak ideiglenesen és a legnagyobb tisztelettel, nehogy véletlenül túlságosan is megijedjenek…

Amit Albert Crubly nem tudott, az az, hogy Jonas Tracy korántsem olyan naiv balek, mint amilyennek a szomszédai hiszik. Elvégre is, mit szeretne rajta akkor Amanda?... Jonas Tracy nagyon is jól tudta, hogy mit hall és mit lát, és volt annyi esze, hogy ne tegye szóvá a szabálytalanságokat – és hogy figyelmeztesse a feleségét, hogy legyen óvatos.

Az, ha hat mosolygó, fekete álarcot viselő, fehér BL/I-s anorákba bújt alak bukkan fel a kertben, Amanda szerint kimeríti a „veszély” fogalmát. A konyhaablakból látta meg őket, ahogy átvágnak az előkerten. Amanda egy pillanatig sem tétovázott. Leöblítette a kezét a mosogatás után, elzárta a csapot, aztán megtörölközött, ráparancsolt a hétéves lányára, hogy vigyázzon a két öccsére, és ki ne merjék tenni a lábukat a nappaliból, bármi történjék is - aztán fogta a legélesebb kést, amivel a pulykát szokta vágni az anyja Karácsonykor, és mire megszólalt a csengő, már úrrá lett a remegésén is.

Kifejezéstelen arccal nyitott ajtót, csak résnyire, félig a deszka mögé bújva, épp csak a fejét dugva ki a résen, hogy minél kevésbé legyen sebezhető.

- Igen?

A legelöl álló alakon nem volt maszk egyedül.

- Amanda Tracy?

- Mit óhajt tőle?

- Joga van hallgatni. Bármi, ami…

Amanda gondolkodás nélkül a torkába vágta a kést. A férfi megtántorodott, és hörögve zuhant hátra, kuglibábuként döntve le a lábukról a mögötte álló társait. Amanda azonban ezt már nem várta meg, villámgyorsan rájuk csapta az ajtót, és ráfordította a kulcsot. Végigviharzott a házon, a nappaliban felkapta a másfél éves Bruce-t, és ráparancsolt a két nagyobb gyerekre, hogy menjenek vele és hallgassanak, azzal átvágott az előszobán a garázzsá alakított melléképületbe vezető ajtóhoz, centiméterekkel kerülve el a betört bejárati ajtón berontó BL/I-ek elő lövését. A három gyerek csak ordított és ordított, míg kocsiba vágta őket, és meg se várva, hogy teljesen felnyíljon a garázsajtó, kihajtott az útra. Lövések kisérték az útját, de a Saab gondos tervezése megvédte őket.

Utólag persze az egész lehetetlenségnek tűnt, abszurdnak, de Amanda megtanulta belőle, hogy a lehetetlen tényleg nem létezik, és hogy a merészség, de főleg a pánik, bármire képessé teszi az embert. Vagy legalábbis őt. És megtanult mégvalamit. Vészhelyzetben soha, de soha ne kezdj el azon gondolkodni, mit tettél…

Amanda akkor elkövette ezt a hibát. Ahogy hajtott az autópálya felé, mögötte a három halálra rémült, zokogó gyerekkel, az agya lassan kezdte feldolgozni az elmúlt percek eseményeit, és hamarosan egyetlen gondolat dübörgött a fejében. Megöltem egy embert…

Áthajtott egy piroson, fékezés nélkül csapódva egy elé forduló kisteherautóba. A Saab megpördült az úton, felszaladt a járdára, maga alá gyűrve két bénult járókelőt, és egy lakóháznak ütközött. Üvegszilánkok milliárdjai repültek szanaszét, és Amandát olyan erővel vágta fejbe a légzsák, hogy egy percre elvesztette az eszméletét.

Amikor magához tért, a gyerekek még mindig sírtak. Nem is sírás volt ez már, ordítás, a rettegés legősibb, legösztönösebb megnyilvánulása. Csak egyetlen hang hiányzott. Amanda reszketve nyúlt hátra az ülésre, legkisebb fia felé, és hirtelen eszébe villant, hogy egyik gyerek sem volt bekötve.

- Ne… Nem… Bruce… Nem…

Szerencsére megkímélte tőle a sors, hogy látnia kelljen a két üléssor közé szorult kisfiú természetellenes szögben félrebicsaklott fejecskéjét, és kicsavarodott tagjait.

Két órába telt, mire mindenkit kiszedtek a kocsiból, és kórházba szállítottak. Amandának mindkét lába eltört, és megrándult a nyaka, de más baja csodával határos módon nem esett. Még aznap éjjel egy másik kórházba szállították, ahol nem fogadhatott látogatókat, még a férjét sem, és ahol soha, senki sem szólt egy árva szót sem a gyerekeiről. A BL/I most már egy pillanatra sem veszítette szem elől. Értelmetlen kérdésekkel zaklatták az állítólagos társairól, ígértek, fenyegettek egy vallomásért, egy szóért, egy névért – meggyőződésük volt, hogy Amanda az Ellenállás egy mindeddig felderítetlen részlegének tagja. Egy egyszerű nő nem szökhet meg így a különleges egység elől! De Amanda egyetlen kérdésre nem válaszolt, csak újra és újra ugyanazt a kérdést ismételgette. Hol vannak a gyerekeim?

Végül hivatalos személy elleni erőszak, gondatlanságból elkövetett gyilkosság, közúti szabálysértés, rongálás, és gyilkosság miatt ítélték életfogytiglanra. Hivatalosan. Mivel azonban tömegbalesetet okozott, a média is felfigyelt az esetre, ezért a Biztonági Tanács kérte az engedélyt a likvidálására, hogy tisztán zárhassák le az ügyet. Okland azonban sohasem adott engedélyt kivégzésre, és ez esetben sem tett kivételt.

Így került végül Holy Shit a sivatagba, törött lábbal, jelentős mennyiségű kokainnal a vérében. Steel Grin találta meg, és ő vitte a CalFlowba. Onnan került Defying keze alá.

Ennek valamivel több, mint egy éve már.

Fűtötte a bosszúvágy és az aggodalom a gyerekeiért, így Kobra minden kérlelése és fenyegetése ellenére is kiharcolta magának, hogy Killjoy lehessen. Túlélte Fun Ghoul kiképzésnek csúfolt gyilkosságsorozatát, aminek az lett a következménye, hogy a fiú határozottan megkedvelte őt. Egészen addig a pillanatig, amíg a Holy Shitnek keresztelt Amanda egy hirtelen ötlettől vezérelve hozzáment Kobrához... Az egész esküvő a Calflowban zajlott, egy New York-i jegyző közreműködésével, és szalvétára írt házasságlevéllel. Aztán Arizonába költözött, ahol még megtűrték a nőket a Killjoyok közt, mondhatni új életet kezdett. Veszélyes, elkeseredett, a bizonytalanság, a félelem, a halál árnyékában tengődő életet. Csak egyetlen dolog nem változott azóta sem.

Még mindig fogalma sincs, mi történt a gyerekeivel.

 

Súgó Még nincs hozzászólás.