Az interjúban a piros színnel jelölt részek a szerző szavai.

Név: Kobra Kid

Helyszín: California’s Flowers

Feszengve ül le, egyáltalán nem akaródzik neki belemenni ebbe az egészbe… Nem is nagyon érti, mire jó ez, de szerencsére megelégszik a válaszommal, miszerint csak kíváncsi vagyok, és úgyis rég beszélgettünk. Mivel még mindig elég bizalmatlannak tűnik, megígérem neki, hogy semmi komolyabb dologról nem lesz szó, ez csak egy kis önismereti játék. Keserű mosoly villan az arcán, de azért mintha megnyugodna egy kissé.

A szereplő teljes neve: Mike Sprighton. (A ficben csak azért örökölte meg Mikey nevét, mert annakidején jó ötletnek tűnt, hogy velük írom meg, noha tudtam, hogy nem azonos emberekről beszélünk…  de hamar rájöttem, hogy Ghoul még az olvasók kedvéért sem lehet Frank, azt nem tudnám elviselni, így a többiek sem lehetnek az MCR tagjai. Visszamenőleg viszont már nem akartam átírni a neveket.)

Ha van, a név oka/jelentése: Nem nagyon hiszem, hogy különösebb oka volna.

Van beceneve? Kobra vagy Mikey.

Ki hívja így és miért? Kobrának a Killjoyok, a többiek Mikeynak.

Szereti a becenevét? *elmosolyodik, és bólint*

Faja/nemzetisége: Amerikai vagyok.

Foglalkozása (Szereti, amit csinál? Miért/miért nem?): A szakmám gépészmérnök.

És?

Nem rossz szakma, a végére egész megszerettem.

Kora (A külseje/viselkedése megfelel a korának?): Gondolom, nem felel meg, huszonkét évesen tanulni vagy dolgozni kéne az embernek, nem embereket ölni a semmi közepén…

Szemszíne: Világoskék.

Hord szemüveget/kontaktlencsét: Nem.

A haja színe, hossza, stílusa: Rövid, és világosszőke. *mosolyog.* Nem, annál is világosabb, mint képzeled. Még annál is…

*nagyon röhög*

Testsúlya, magassága: Hű, jó rég méredzkedtem utoljára… *mintha kissé kedvet kapott volna a dologhoz.* Nem tudom. Magasabb vagyok Ghoulnál, az biztos.

(Akkor nagyjából 180 körül lehet. Talán inkább fölötte egy picivel.)

Milyen a testfelépítése? Hát… Nem vagyok se kövér, se sovány, se túl izmos, vagy ilyesmi…

Bőrtípusa (pl. sápadt, zsíros, szeplős, könnyen leég stb.): Igazából ez most így mire jó?

Arcformája: *elég kétségbeesetten néz rám.*

Bocs, Kobra, tényleg hülye kérdés… Inkább hosszúkás az arca, mint kerek, orra, szája vékony, az álla hegyes, a nyaka hosszú, összességében mégsem lányos. A bőre elég érzékeny; eredetileg világos, bár nem meglepő módon csokibarnára sült egy ideje, de még így is könnyebben leég, mint mondjuk Ghoul, vagy bárki, aki már beleszokott egy kicsit a kaliforniai éghajlatba.

Különleges ismertetőjegye (pl. sebhely, anyajegy stb.): Azt hiszem, nincs.

Vagyis általában nem látható helyen van csak. Például a válladon…

Legjellegzetesebb vonása: *újabb értetlen pillantás*

Különleges, a környezetedben élőktől elütő szokás, ilyesmi…

Ja, hogy úgy… Hát, én nem szeretek veszekedni, vagy… keménykedni, főleg nem az újakkal. Van elég bajuk nélkülem is.

Fizikailag/mentálisan egészséges? Gondolom, nem...

Dehogynem! Ha Ghoul normális?!

*nevet* Jó, hát hozzá képest mindenki az.

Elég sok mindenre allergiás.

Ha nem, miért nem? Akkor ezt kihúzom…

Miben nyilvánul ez meg? –

Mit tesz az egészségéért? Nem nagyon tehet itt semmit az ember az egészségéért…

Fontos számára a külső? Mármint hogy hogy nézek ki? Nem… nem különösebben. Nem nagyon vannak errefelé tükrök se, nemhogy edzőterem, vagy ilyesmi.

Meg van elégedve a sajátjával? Nem gondolkoztam még ezen. Azt hiszem, nem is nagyon érdekel.

A külseje tükrözi a jellemét? *Felettébb kétségbeesett pillantást küld felém*

Figyelj, ennek tényleg nincs ám értelme…

Jó, ezeket kihagyhatod nyugodtan!

Ha igen, hogyan? -

Ha nem, miért nem? –

Kedvenc színe, és az, amelyiket a legkevésbé szereti (Miért?): A kék a kedvencem, és a fehéret szeretem legkevésbé.

Ja, mert az a BL/I! *nagyon röhög*

*somolyogva bólint* Lehet.

Zenei ízlése: Öhm… *fészkelődik már egy ideje a helyén* Izé, hát annakidején szerettem pár bandát, de… Figyelj, most ez komolyan ilyen fontos?

Kiváncsi vagyok!

Jó, de úgyse ismered őket…

Nem baj!

Jó… Akkor… Hát, a Korn talán mond valamit, vagy a Nickelback, vagy Weezer, Eminem…

Eminem???

*Szomorúan mosolyog* Elég lepra kiskölyök voltam, mi?

De ezeket én is ismerem!

Hát, nagyjából egy korosztály vagyunk, nem?

Jó, de Eminem…

Elég jól betalált nálam a szövegeivel, főleg a régi dalaival… Mindig volt miért sírnom. Ha Daviddel voltam…

David az Gerard.

Ja, igen, nektek Gerard… Szóval, ha vele voltam, meg az Ellenállással, akkor azért, ha meg nem, akkor azért. *mosoly, egészen életteli.*

És az MCR?

Amíg voltak, sem nagyon hallgattam őket. Igazság szerint a BL/I felbukkanása után lettek igazán… felkapottak, vagy fontosak, vagy hogy mondjam… amikor Gerard is meghalt. Mert ugye stimmelt a név. Mármint, BL/I - BL/Ind, érted…

Értem.

Akkor jött elő ez a… megjósolták a jövőt, meg hasonló felfogás, kezdték újragondolni, meg eszerint magyarázni a dalaikat, de hogy őszinte legyek, nekem akkor sem sokat segítettek. *mosoly* Viszont Eminem saved my life. Really.

*röhög* És?

És?

És?! Miket hallgattál még? Nem hiszem el, hogy csak ezeket a felkapott divatbandákat nyúztad!

*nevet*ó, ha annyira akarod…  Szerettem a Fuelt, a Velvet Acid Christ-et, a Voxtrot-ot, azt nagyon, meg a…

aha…

Elég visszafogott zenéjük volt, mint a Goo Goo Dolls lassabb dalai.

És még?

Hát, a régiek közül a nagyok, Nirvana, Nine Inch Nails, aztán ott volt a Thin White Rope, Sublime, ilyesmi…

Aha… Tényleg hagyjuk inkább…

Étkezési szokásai (Kedvenc étele/itala? Mi az, amit nem hajlandó megenni?): Szeretem a pitét meg a sajttortát. A chipseket is, kár, hogy rég nem lehet kapni.

És a csokis popcorn?

Hát jobb, mint a sajtos!

Jó, akkor most vegyük az ételeket…

Most nem igazán tudom, hogy magyarázzam el, elég más az amerikai konyha, mint a magyar…

Mondj alapanyagokat.

Jó, de… Hát, sok készételt ettünk, meg kínait, volt a közelben egy tűrhető büfé. Még Miamiban. De legtöbbször zacskós kajákat vettünk, főleg gyorsleveseket, mártásokat, félkész csirkét, tudod, amiket annyira utálsz, az instant meg fagyasztott dolgok, meg ilyesmi. Aztán úgy öt-hat éve eltűntek a polcokról, és jöttek az egészséges BL/I által bevizsgált szarok. Mondjuk a gyorsfagyasztott pitéjük tényleg jó volt…

Az Ellenállásnál meg konzervek voltak orrba-szájba, mi?

*nevet* Ja, főleg azok. Szerintem élvezték, hogy játszhatják a bunkerben felejtett frontkatonát…

*nagyon röhög* Húsok?

Megeszem a húst, persze.

A halat is?

A halat nem szeretem.

Mit nem ennél? Gondolom, az ilyen egzotikus lárvák, meg…

*Hangosan nevet*

Fúj!

Inni?

Szeretem a kólát meg a szénsavas dolgokat. Nálatok Fanta, meg társai…

A narancsos volt a kedvenced?

Aha.

Hogy áll a művészetekkel? Mármint a festészet, szobrászat…?

Igen.

Nem nagyon értek hozzá… De szerintem a világnak szüksége van a művészekre! Úgy értem, nézz körül, amit a BL/I csinál, az…!

*nevetve*Hányszor voltál te múzeumban?

Az más!

Úgy értem, magadtól soha be nem tetted volna a…

Az nem ugyanaz! A legkisebb bajom is nagyobb volt annál, minthogy… mittudomén, a Mona Lisát bámuljam!

Jól van na…

A művészet igenis, nagyon is fontos az emberiségnek! Alapvető igénye, és ha ezt az igényét nem elégítik ki, akkor ez a vége! Pont neked kell magyarázni?!

Jól van na, nem úgy mondtam, na!

*Csönd. Elég mérgesnek tűnik… Nem hittem, hogy tényleg ennyire felspannolja a téma, mikor tényleg nem érdeklik a művészetek…*

Najó. Folytassuk…

Jellegzetes arckifejezései: *egy kicsit mintha duzzogna* Ennek semmi értelme.

Jó, akkor ezt kihagyjuk…

Az egésznek semmi értelme.

Jajmár, Kobra…

Jellemző szóhasználat (Szokott káromkodni?): Néha… Le kéne szokni róla, de hát néha annyira kiborít a…

… az az idióta Ghoul…

*mosoly* Nem ezt akartam mondani, de ja. Ha nem a BL/I, akkor ő kavarja a szart.

Mivel szeret közlekedni? Nincs szeretem-nem szeretem. Autó van, vagy meghalsz, és kész.

Azért egy motor…

A motorhoz kell egy Acid is, hogy biztonságosnak mondhasd.

[Acid Lad is Killjoy, akinek közel tíz fős motorosraja van.]

Hobbik: Nincs.

Mivel tölt egy esős vasárnap délutánt? Úgy érted, amikor nincs mit csinálni? Na, olyan nincs! De ha lenne is, aludnék.

Vakmerő vagy inkább óvatos? Ezt a hülyeséget… *nevet*
Egyértelműen vakmerő a harcban (hála Ghoul nevelésének), de alapvetően óvatos és megfontolt természet.

Persze, hogy mindig óvatos az ember, amennyire csak telik tőle! De most komolyan… hogy legyek óvatos, mikor vagy rám vadásznak épp, vagy nem? Nincs ezen mit óvatoskodni…

Ugyanúgy viselkedik mások jelenlétében, mint egyedül? *már szóra nyitja a száját, és elég mérgesnek tűnik, úgyhogy gyorsan rávágom, hogy igen.*

Mi az, amit szeretne, hogy mások tudjanak róla? Nem tudom… *fintor* Mondjuk, hogy a testvérük vagyok…

Azért az elég spéci helyzet…

Tudom.

Hogyan teszi ezt nyilvánvalóvá? *nevet* Nyolcmilliomodszorra is elmondom, hogy én vagyok én.

Gondolatban…

Lenne értelme máshogy?

Rossz szokásai: Néha még mindig rágyújtok, ha ideges vagyok.

Erősségei: Ezt inkább én, jó? Úgy könnyebb… Szóval, nagyon jók a reflexei, gyorsan és viszonylag jól céloz, bár nem egy őstehetség – a kést viszont neki teremtették. Cirkuszban is felléphetne vele!

*Mosoly* Ott azért nem…

… Elég jól megérti az embereket, kedves, segítőkész és jóindulatú, de ugyanakkor – bár ez a DD-ben Poison miatt eddig nem nagyon jött ki - kemény is, az empátiája mellé jóadag elszántság és kitartás társul, így jó vezér. Hallgatnak rá, és okkal, mert ritkán veszti el a fejét, és van benne annyi bátorság, hogy mindig kivágja magát a bajból. Najó, nem mindig, de többnyire… Az egyik legmegbízhatóbb, legfegyelmezettebb, de leginkább lázadó Killjoy is egyben.

Egész ügyes…

*egy kissé furcsán csillog a szeme. Talán büszkeség… Nem tudom.*

Gyengeségei: A bátyám.

Eeegen. Nagyon tudja sajnálni, de főleg félteni a szeretteit, sok hülyeségre képes miattuk… Túlságosan is elnéző, pl. Ghoullal, egyáltalán nem úgy kezeli néha, mint ahogy kéne, vagy mint ahogy a többieket kezeli. Hajlamos kitérni a viták és veszekedések elől, ráhagyva a másikra az igazát, még ha ez adott esetben kisebb-nagyobb (vagy még nagyobb!) kellemetlenséggel is jár. Meg úgy mindenkivel szemben bosszantóan naiv és jóindulatú tud lenni…

Egy kicsit mintha belefásult volna már a sok halálba.

Kicsit…

Jó, mondjuk ez érthető… De nem vagy te rossz ember, Kobra, hallod? Egyáltalán nem!

Hé…

Hallod....?

Hallom. Ugorjunk.

Van gyengepontja? Most kérdezted, de mindegy. Van. David.

Gerard.

Ja, igen, bocs. Gerard…

Meg Ghoul.

Jó, ennyi erővel bárki, aki nem BL/I-s.

Tény, hogy nehezen viseled, ha valakinek valami baja van, szenved, netalántán meghal, valld be.

Bevallom.

Mindig segíteni akarsz nekik, még ha tudod is, hogy nem tudsz. Nem így van?

Az a legrosszabb, hogy újabban már az se érdekel, ha meghal…

Mondom, hogy belefásultál.

Egy kicsit, mi?...

Menjünk tovább.

Hol született? Scrantonban.

Ma is ugyanott él? Nem, Kaliforniában.

Miért/miért nem? Mert Killjoy lettem. Hadd ne kelljen ezt most bővebben kifejtenem…

Milyen volt a gyerekkora?

Nem valami vidám.

Mi az első emléke? Az első?... *egy kicsit gondolkozik* Hát, ami úgy érdekesebb lehet… Davidnek volt egy…

Gerard.

Gerardnak volt egy kék-fekete távirányítású autója. Emlékszem, sose hagyta, hogy játsszak vele, de egyszer belógtam a szobájába, hogy kipróbáljam, de nem tudtam, hogy be kell kapcsolni, és sírva a földhöz vágtam a távirányítót, amiért nekem nem működött. Naná, hogy pont a szekrényt találtam el vele, és naná, hogy letört egy darabka a sarkából… Gerard hetekig utált érte. Szerintem mai napig nem bocsátotta meg nekem. *Nevet*

…

Mi az?

Valami kevésbé idillisztikus…?

*nevet* Volt egy szomszédunk, még az elő helyen, ahol laktunk. Már a nevére sem emlékszem, csak az arca van előttem. Mindig hagymaszaga volt.

Mi volt a legmeghatározóbb gyerekkori élménye, és ez hogyan befolyásolta? Elég sok meghatározó élményem lehetett… Amikor anya meghalt, amikor elraboltak, az Ellenállás… elég sok.

Az életrajzodban elég jól összeszedtem, nem?

*bólint*

*nagyon büszke magára.*

Hol/mit tanul(t) és milyen eredménnyel? Miamiban jártam iskolába. Az a vicc, hogy szerettem, és amikor Da… Gerard visszalopott magának, hiányzott. Aztán ugyanabba az osztályba kerültem vissza, három évvel később, pedig mondtam, hogy nem akarok velük lenni, de anya nagy bölcsen azt mondta, az ember életében fontos az állandóság… Nem is tudja, mennyire igaza van.

Mármint Wilma, nem anya…

Jó, nekem ő az anya.

De végülis jó volt, nem? A régi osztály, a régi barátok…

Végülis… Néhány hét alatt rájöttek, hogy nem fogok mesélni nekik semmit. Év végén viszont, tekintettel a körülményekre, nem húztak meg, de finoman közölték Wilmával, hogy mindenkinek jobb lenne, ha a saját tempómban pótolhatnám be azt a kimaradt három évet, úgyhogy magántanuló lettem, különbözeti vizsgákkal, meg minden…

…Mert az Ellenállás nem járatott suliba…

Persze, hogy nem.

De aztán mégis egyetem lett belőle…

Vagy legalább is olyasmi. Igazából nem nagyon volt más lehetőségem, mint azt csinálni, amit a BL/I akar. A rendőrség ismert már, amennyit szökdöstem… úgysem tűnhettem volna el a szemük elől. Hülye meg sose voltam, úgyhogy az se hatotta meg őket, hogy mennyi meló volt nekem bepótolni három év anyagát, vagy legalább a vizsgakövetelményeket, hogy a koromnak megfelelő szinten végezzek a sulival, és ne csússzak az egyetemmel.

Azért ez nem semmi…

Hogy időre behoztam a lemaradást?

Meghaaaaaalnék, ha nekem kéne ezt csinálni…

Inkább azon agyaljak, David épp hol keres és mibe keveredik miattam? A tanulás legalább lefoglalt, aztán meg, amilyen fáradt voltam esténként, legalább rossz álmaim nem voltak.

Jó, ez érthető… Csak akkor is fura…

Én sem mondtam, hogy büszke vagyok rá.

Jaj, most nem úgy értettem…

Menjünk tovább, mert sose végzünk.

Vallási nézetei: Inkább nem hiszek Istenben…

Anyagi helyzete: Nem nagyon tudok erre mit mondani…

Családi kapcsolatai (Kik a szülei, milyen viszonyban van velük és miért? Vannak testvérei? Egyéb rokonság?): David-Gerard a testvérem, anyám meghalt, amikor kicsi voltam, Apa nem tudom, hol van, utoljára Detroitban beszéltem vele, évekkel ezelőtt. Az egyetlen nagyszülőm, az anyai nagymamám már pólyás koromban is otthonban volt, tolószékben, nem hiszem, hogy még él… Másról nem tudok.

Unokatestvér, ilyesmi…

Nem tudok róla. Mindkét szülőm egyke volt.

Mikor érzi magát a legjobban, mikor igazán felszabadult? Nem tudom… Van, amikor egész jól érzem magam. Ha ott vannak a többiek, senkiért se kell aggódni, hogy vajon hazajön-e, és a BL/I is békén hagy, és Ghoulnak is jó napja van, akkor egész elviselhető tud lenni az egész.

Mikor érzi magát kellemetlenül? *apró, de sokatmondó szájrándulás* A fennmaradó időben…

Azért szereted a bevetéseket…

Persze, de… Ez olyan, minthogy egy katona szeret katona lenni. Nem normális, hogy élvezi azt, hogy bármikor jöhet a parancs, hogy kit kell megölnie, és hogy őt is bármikor megölhetik.

De mégis szereti.

Igen.

Asszem, értem…

Mi az, ami fontos számára az életben? Gondolom, a remény, hogy egyszer vége az egésznek, és hazamehetek, és minden rendben lesz.

De tudod, hogy nem így lesz…

Persze, tudom. De azért jó rágondolni.

A társaid is fontosak, nem?

Persze, főleg Ghoul, Jet, Doki, meg persze Poison.

Meg Holy.

Az kicsit azért más.

Követ valamiféle életelvet? Hát… nem nagyon hiszem. Nézd, itt nem nagyon lehet tervezni…

Hogyan látja saját magát? Néha megijedek magamtól, hogy mennyire nem érdekel már ez az egész.

Múltbeli kudarc, amit szégyellne beismerni (Miért?): Nem nagyon voltam olyan helyzetben, hogy kudarcot vallhassak… A bátyámat cserbenhagytam, nem is egyszer, az igaz, meg úgy mindenki mást is, de azt hiszem, ez nem lehet kudarc, mert nem küzdöttem érte, hogy ne így legyen… Meg igazság szerint nem is nagyon szégyellem.

Még jó…!

Jó, ezt már megbeszéltük párszor…

És tartom is, amit mondtam! Senkit nem hagytál cserben, csak pokoli körülmények közt…

Sose voltam olyan ember, aki úgy igazán kockáztatott volna. Így megfelel?

Akkor sincs mit szégyellned.

*halvány mosoly* Kösz.

Ha kívánhatna valamit, mi lenne az és miért? Csak egyet?

Mondjuk, most csak egyet…

Hogy újrakezdhessem az egészet, BL/I nélkül.

Optimista vagy pesszimista? Mihez képest? *mosoly* Nagyon szeretném hinni, hogy jóra fordulnak a dolgok, de hát hinni kevés, úgyhogy kénytelen vagyok mindig a legrosszabbra készülni…

 
Miben nyilvánul ez meg? Ezt nem lehet így pár szóban elmondani.

Ez igaz…

Introvertált vagy extrovertált? Nem tudom. Gondolom…

Egyértelműen introvertált.

Miben nyilvánul ez meg? Ritkán lehet szóra bírni komolyabb dolgokkal kapcsolatban, nem beszél a problémáiról, és nagyon szeretné, ha nem látszana rajta, hogy problémája van.

…Ami nem nagyon jön össze…

Mi hajtja előre az életben, mi motiválja? Csak szeretném túlélni ezt a sok szart. Lehetőleg Daviddel együtt… Gerarddal! (Bocs.)

De tudod, hogy…

Tudom! De attól még muszáj megpróbálnom, érted?

Persze, értem…

Mi a legnagyobb félelme? Hogy elveszítem a bátyám meg a barátaim.

A második legnagyobb? *nevet* utálok repülni.

Miben tehetséges? Nem tudom… Elég sokat sportoltam gyerekként, jártunk versenyekre is, de nem hiszem, hogy tényleg olyan nagyon jó lettem volna.

Mi az, amiben egyáltalán nem jó? Nem tudom…

Botkeze van. Nagyon! Majdnem annyira, mint Ghoulnak!

Pozitív jellemvonásai: Jó, ezeket felsoroltuk… Empátia, kedvesség, kitartás, türelem, intelligencia, stb.

Negatív tulajdonságai: Alkalmi cigi, visszafogottság, elég befolyásolható tud lenni, ha szeret valakit, olyankor eltűnik a híres akaratereje. Mindig az utolsó utáni pillanatig enged a számára fontos embereknek, aztán nem győzi ostorozni magát a rájuk zúduló bajokért… Amúgy is hajlamos az önmarcangolásra. Utál nemet mondani, főleg Poisonnak, de mindenki másnak is, mert nehezen viseli, ha nem járhat a szerettei kedvében. Szóval, tipikus angyalka-természet…

Jellemző viselkedésformák, mozdulatok, furcsa szokások: Ez is volt, kitér a balhék elől, barátok közt eléggé elhagyja magát. Poison különösen kényes pontja az életének.

Na ja…

Mi az, amit a legjobban bán és miért? Hogy nem szedtem össze magam időben, és nem lettem ellenálló. Maradhattam volna Gerard mellett, akkor talán ő sem lenne ennyire elszállva a valóságtól…

Meg magától…

Az sem az ő hibája.

De nem is a tied!

Tudom, de érted, hogy mondom…

Persze.

Mi az, amire a leginkább büszke és miért? Most ez hülyén fog hangzani, de… Ghoulra. Elég nehéz eset tud lenni, de én tudok rá hatni. Nagyon sokat szelídült mellettem, pedig nagyon nem így indult a dolog…

Ez igaz…

Tudom, hogy ez nem nekem köszönhető, sőt… nagyész Korsénak, de azért pillanatnyilag én tudok rá hatni a legjobban.

Tudom.

Mármint Ghoulra.

Jó, értjük…

Mi a legnagyobb titka? Nincs nagyon titkom…

Miért titkolja? -

Tud róla valaki? -

Hogyan jöttek rá? -

Hogyan jellemezné magát egyetlen szóval? Lúzer.

Nemár!

*mosoly* Jó. Akkor… killjoy. Nem tudom.

Hogyan jellemezné magát egy bekezdésben? Nem szeretné magát jellemezni egy bekezdésben, csak ezt nem akarja kimondani, mert nem érzi tisztességesnek velem szemben, aki nem akar rosszat, csak kíváncsi, meg amúgy is, ez csak egy ilyen… játék… Úgyhogy én írtam le.

Igen, asszem, ezzel sikerült is tökéletesen jellemezni őt…

*mosoly*

Melyik külső vonását tartja a legjobbnak és miért? Fogalmam sincs, nem gondolkoztam még ezen… Holynak tetszik a szemem.

Nekem is!!!

Tudom. *mosoly*

A legrosszabbnak? Külső? Passz.

Hát ezt most így én se tudom…

Reálisan látja önmagát? Most ezt én hogy ítéljem meg…?

Sztem nem, túl sokszor jön elő ez az… önostorozás, hogy jobban kéne csinálni, jobbnak kéne lenni, elrontottam, elbuktam… amit mondott, hogy cserbenhagyta Poisont, pedig ez nem igaz… Sokkal negatívabban látja magát, mint kéne. Szerintem.

Miért/miért nem? Na, ezt megint megválaszoltam…XD

Mit gondol, milyennek látják mások? Nyilván mindenki máshogy lát, szóval…

Ghoul?

Néha istennek, néha ősellenségnek, néha házikedvencnek, néha lábtörlőnek…

Poison?

Azt én is szeretném tudni…

Tudod, hogy tudja, hogy a testvéred.

Tudom, de amíg az ellenkezőjéről győzködi magát, addig nem sokat érek vele.

Def…

Nem tudok kiigazodni rajta.

Ki tud…? Defying?

Defying szeret.

Nagyon szeret! Mintha a fia lennél…

Tudom, és számít is rám, úgyhogy… igyekszem meghálálni neki a dolgokat.

Jet?

Jet a másik fele… Nem tudom. Kiismerhetetlenebb, mint Ghoul. Gondolom, barátok vagyunk, vagy ilyesmi…

Korse?

Azt Ghoultól kérdezd.

Mi az, amit mások leginkább szeretnek benne? Azt, hogy megmaradt normál erkölcsű és értékrendű embernek, aki segíteni akar, és nem piszkálódni, veszekedni. Magyarán az emberségét, ami nála sokkal tovább terjed, mint az a Killjoyok közt megszokott.

Mi az, amit a legkevésbé? Hogy állandóan szenved valamin…
*mosoly*

Hogyan viszonyul másokhoz? Hát…

Alapvetően bizalommal.

Na most ha a Zónákat vesszük alapul, akkor jóadag szánalommal is…

És keserűséggel, reménytelenséggel…

*nevet* Azért nem vagyok depressziós!

Milyennek látják őt mások? Ez már volt, nem?

De…

Általában milyen első benyomást tesz? Biztos, hogy ezt tőlem kell megkérdezni…?

Nem nagyon szokták érteni, egy ilyen rendes ember mit keres a Zónákban, és hogy van még életben… Aztán amikor megismerik Ghoult, mint Kobra Legjobb Barátját, még kevésbé értik…

*kuncog*

Mi okozza ezt? Gondolom, a viselkedésem…

Általában helyes az első benyomás vele kapcsolatban? Igen.

Mi az, amin leginkább változtatna magával kapcsolatban és miért? Nyilván azokon, amiket felsoroltunk, mint rossz tulajdonság.

Ha ez a dolog megváltozna, tényleg boldogabb lenne? Igen.

Miért/miért nem? Ezt…

Jó, ez sztem egyértelmű…

Vannak barátai? Igen.

Hogyan kezdődött és mi jellemzi a kapcsolatukat? Igazából erről szól a Danger Days…

Igen, ezt most itt ne fejtsük ki…

Mi tartja össze őket? A kényszer, a közös ellenség, a közös cél, a túlélési ösztön, a csapatszellem, a barátság, egy csomó minden…

Vannak ellenségei/olyanok, akikkel egyáltalán nem jön ki? Persze! Johansson meg a bandája, a BL/I…

Mi ennek az oka? Hát… ellenségek vagyunk, ők meg akarnak ölni. Hülye egy kérdés ez…

Milyen típusú embereket tart szimpatikusnak, és milyeneket ítél el? *kezd megint elkedvtelenedni.* A rendes embereket szeretem, a BL/I-seket, meg a Johansson-féléket nem.

Kihez fordulna, ha bajban van, és miért éppen hozzá? Nyilván a barátaimhoz, Ghoulhoz, Dokihoz, Jethez… Már, ha valami olyasmiről van szó, ami Ghoult is elszórakoztathatja.

Ha ölni kell.

Eegen… De ott van Warble, vagy Grin, vagy… bárki.

Mégsem teszed. Sosem mész hozzájuk a bajoddal. Mármint a „nem killjoyos” bajoddal.

Igen, mert… Mert… Mert mi értelme volna?

Milyen rövid és hosszú távú céljai vannak, és miért? Csak ki akarok jutni innen, és azt akarom, hogy minden rendben legyen.

Mit tesz ezek elérése érdekében? Megpróbálok se nem meghalni, se nem megőrülni…

És irtod a BL/I-t.

Az csak kényszer. Úgysem végezhetünk velük, ez nem a fegyvereken múlik.

Ez igaz.

Mi akadályozza ezek elérésében? A BL/I.

Hogyan reagál krízishelyzetben? Attól függ…

Hogyan kezeli a problémákat? Milyen problémákat? Nyilván mindig máshogy, attól függ, miről van szó.

Leggyakrabban milyen típusú problémákkal kerül szembe? A BL/I-vel. Elég problémás egy társaság…

Hogyan kezeli a váratlan helyzeteket? Ezt most kérdezted…

Nem, az a problémákra kérdezett rá!

Ugyanaz, nem?

Nem, a váratlan helyzet lehet örömteli is…

Najó… *elég unott és bosszús az arca, aztán hirtelen türelmetlen lesz.* Nem lehet erre válaszolni így! Ha konkrét…

Jól van, hagyjuk ki.

[Megjegyzés: nem meglepő módon általános Killjoy-felfogás, hogy a „váratlan helyzet” egyenlő a bajjal, ami többnyire halált jelent.]

Hogy viseli a változást? Elég rosszul. Asszem. Errefelé a pozitív változás ritkább, mint a hóesés.

Milyen ruhákat hord legszívesebben? Nem nagyon lehet válogatni… Ne legyen meleg.

Mi az, amit sosem venne fel? Mittudomén… szkafandert! Bundát. Amiben méginkább melegem van.

Hajlandó elviselni a kényelmetlenséget csak azért, hogy jól nézzen ki? Most ez…

Jelen helyzetben értelmezhetetlen kérdés.

Ékszerek, kiegészítők, egyéb jellegzetesen hozzá tartozó tárgyak: Nincs. Max a dögcédula a nyakamban.

Hol lakik? Na Jó…

Kalifornia.

Hogyan jellemezné az otthonát? Az egy sivatag. Nem otthon.

Hol élne legszívesebben és miért? Nagyjából bárhol másutt, ahol nincs BL/I, és nem akarnak megölni.

Mi az, amire általában pénzt költ? Hát… Amire épp szükség van. Kártya, Baggy Joe, benzin… Ilyesmi.

Mire sajnálja a pénzt? Mindenre, de hát vannak dolgok, amiket muszáj megvenni.

Egyáltalán hogyan viszonyul a pénzhez? Akasztanám, aki kitalálta! Pénz nélkül nem lenne BL/I sem.

Mi a legnagyobb kincse és miért? Nyilván az életem. Meg a bátyám, az apám, a barátaim…

Van példaképe? Elég sok. Konkrét nincs, de sokan vannak, akik jobban kezelik a dolgokat, mint én, és akiket tisztelek ezért.

Például?

Például Ghoul. Defying. Killjoy. Vagy Poison.

Fura, hogy nem mondasz híres embert…

Mondhatnék, de egy, sosem tudhatod, hogy mennyi igaz a nagyságukból, és hogy valójában hogy élik meg a döntéseiket, mik az okaik? Kettő, az ilyen... nagy dolgok elérhetetlenek a magamfajtának. A példakép arra való, hogy kövesd, tanulj tőle, nem arra, hogy istenítsd.

Értem. [Ekkor egy pillanatig nem tudtam, hogy hozzam fel a dolgot. Kobra várakozva nézett rám.]

Kobra… Már régebben is feltűnt, hogy ha így… a többiekről van szó, mindig ugyanazokat a neveket ismételgeted. És mindig Ghoult említed elsőnek.

*mosoly*

Gyakorlatilag bármivel kapcsolatban.

Kiharcolta magának, nem?

Jó, de Poisont meg mindig utoljára, külön…

Az evidens, ő a bátyám! Külön kategória.

Jó, csak feltűnt…

Nézd, Ghoulról sokmindent el lehet mondani, de azt nem, hogy nem számíthatok rá.

Azért ezzel csak óvatosan…

De most csak magamról beszélek. És az tény, hogy bármit is csinálok, Ghoul ott van mellettem, sokszor még ha nem akar, akkor is. Ebből a szempontból ő a legfontosabb tényező az életemben.

Emberileg meg Poison? Meg mindenhogy máshogy…

Nyilván.

Jó, már értem, mondom, csak feltűnt…

Kik azok, akikre felnéz, és miért? Ez… ugyanaz, nem?...

De…

Kik azok, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rá? Egyértelműen Ghoul. Persze ott vannak a többiek, David, Lorainne, Defying, de mondom, Ghoul messze a legmeghatározóbb közülük. Az életem a legkevesebb, amit köszönhetek neki.

Miért, és miben nyilvánul ez meg? Gondolom abban, hogy még mindig élek…

Hogyan jellemezné az eddigi életét? Nagyon, de nagyon szeretném újra kezdeni az egészet.

Meglepően közlékeny és őszinte volt, és nagyon erősen érződik a keserűsége, ami a ficben nagyrészt észrevétlen marad. (a sok* mosoly* nem a vidámság mosolya volt, inkább a szomorúságé…) A végére egyenesen az volt az érzésem, hogy szívesen beszélgetne még, egy fokkal értelmesebb témákról. Valószínűleg csak azért, mert előttem nem égeti le magát, ha beszél a gondjairól, vagy arról, mennyire szarul érzi magát a bőrében, mert egy, úgyis tudom, kettő, nem az ő világába tartozom, és nem vágom a képébe, három, tudja, hogy nem mondom el senkinek. Mármint a Killjoyok közül…

Elég sokminden előkerült a kérdések kapcsán, amikre nem számítottam, és amikről én is szeretnék még beszélni. Nem is interjú volt ez, inkább igazi beszélgetés, amire azt hiszen, nagy szüksége volt már, úgyhogy kétlem, hogy elzárkózna a folytatás elől. Úgyhogy hallunk még Kobráról. Legalább is remélem.

Ui: A ti kérdéseiteket is szívesen fogadom, elvégre is én sokkal többet tudok Kobráról,  mint ti, és ami nekem evidens, az nektek talán nem is olyan egyértelmű…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés