Az interjúban a piros színnel jelölt részek a szerző szavai.

Név: Acid Lad

Helyszín: California’s Flowers

Abban egyeztünk meg, hogy a külső jegyeket elég, ha én felsorolom, szóval… sok lesz a pirosXD.

A szereplő teljes neve: Ryan Denwer

Ha van, a név oka/jelentése: Nem tudom, ezt adták. Volt egy Dan Ware nevű fickó a kórházban, de nem hiszem, hogy köze lenne a dologhoz.

Van beceneve? Nincs.

Ki hívja így és miért? *vigyor*

Szereti a becenevét? -

Faja/nemzetisége: Az konkrétan nincs.

Foglalkozása (Szereti, amit csinál? Miért/miért nem?): Nincs.

Kora (A külseje/viselkedése megfelel a korának?): *vigyor* Nem tudom, soha nem is érdekelt.

Szemszíne: Kék.

Szürke.

Nem kék?

Aha, néha annak tűnik, de szürke.

Hord szemüveget/kontaktlencsét: Nem.

A haja színe, hossza, stílusa: Eredetileg? Szőke. Szőke és rövid.

Testsúlya, magassága: A versenysúlyom ötvennyolc kiló volt. Most nem tudom, mennyi.

Nem lehetsz annyi…

Milyen a testfelépítése? Elég sovány, minden csontja kiáll… Nála ez a normális.

Bőrtípusa (pl. sápadt, zsíros, szeplős, könnyen leég stb.): Elég világos, átlátszanak az ereim.

Arcformája: Keskeny és hosszúkás.

Különleges ismertetőjegye (pl. sebhely, anyajegy stb.): Van pár anyajegyem, a hátamon, a karomon, meg a bal csuklómon. Különben elég könnyen hamisítható.

Mármint…

Az anyajegy. Könnyen hamisítható.

Aha…

Nem megbízható azonosításkor.

Ja! Nem értettem, minek mondodXD

Legjellegzetesebb vonása: *vigyor*

Igen, szeret vigyorogni… De nem úgy, mint Ghoul, Acid mosolya tényleg kedves, és nem feltétlenül jelent rosszat. Viszont legalább annyira a szórakozásnak él, mint Ghoul. És még lélektelenebb tud lenni…

Szóval nincs .

Fizikailag/mentálisan egészséges? Mentálisan igen, de AIDS-es vagyok. *büszke vigyor*

Allergia?

Volt, asztmás is voltam, de kinőttem.

Ha nem, miért nem? -

Miben nyilvánul ez meg? Az AIDS? Semmiben.

Csak hordozó vagy.

Aha.

Igazából ilyen nincs ám…

*nevet* Ne nekem mond!

Mit tesz az egészségéért? Kéne valamit? Nincs semmi bajom.

Jó, ezt fejtsük ki bővebben, tehát, AIDS-esnek születtél, és a szervezetedben kimutatható a vírus, de mindeddig nem okozott problémát. Szóval tünetmentes vagy.

Aha, csak a vérem fertőző! *nevet*

Fontos számára a külső? Eléggé. Jól elszórakozik az ember, amíg kerít magának valami menő cuccot.

Meg van elégedve a sajátjával? Teljesen. Minden jól áll! *röhög. Igazából többet röhög, mint Ghoul…*

A külseje tükrözi a jellemét? Tökéletesen!

Ha igen, hogyan? A két cipőfűzője nem egyforma, nemhogy valami rendes göncöt venne magára, állandóan más színű a haja, és tele van tarka ékszerekkel, tisztára, mint egy papagáj, szóval hozza a stílusát, tiszta őrült.

Ha nem, miért nem? Mondjuk az is igaz, hogy elég… idiótának tűnik, miközben azért elég veszélyes ember… Szóval van itt némi ellentmondás.

Kedvenc színe, és az, amelyiket a legkevésbé szereti (Miért?): Piros és a sárga, a feketét utálom.

Zenei ízlése: Bármi, aminek köze van a rockhoz, vagy a rock’n’rollhoz.

Reamonn?

Az élő rockhoz.

Az élő…

Nem, az olyan hangzás, mintha egy döglött hal akarna áriát énekelni. Semmi közük a zenéhez.

Acid?

Hm?

Kabbe!

*Vigyor*

Lordi, Rammstein, Crematory?

Nem díjazom a hörgést.

Nightwish?

Semmi természetes bennük! A rock ösztönből jön, és ösztön is marad, nem az a teátrális szar, amit ők nyomnak. Nem finom, átgondolt, nem költői, és nem hörgöd ki tőle a tüdődet, hanem mocskos és kontrollálhatatlan, és az egyetlen szabálya, hogy nincs egy kibaszott szabály sem, amit be kéne tartania.

MCR?

Alap.

De nem a „rocksága” miatt, igaz? Hanem a DD miatt.

Előtte is voltak jó számaik, de ja, a DD már vállalható.

Elvis?

Ki a fasz?

Presley.

*gyanúsan komoly arc*

Nem foglalkozom ilyen noname buzeránsokkal.

Étkezési szokásai (Kedvenc étele/itala? Mi az, amit nem hajlandó megenni?): Vegetáriánus vagyok.

Komolyan???!

Nem. *nevet*

Hogy áll a művészetekkel? Rohadt unalmas. Amúgy a kérdőíved is…

Bocs.

Jellegzetes arckifejezései: Nincs.

Tényleg?

Jellemző szóhasználat (Szokott káromkodni?): Kurvára szoktam, mert kibaszott menő az egész szarság. *vigyor*

Mivel szeret közlekedni? Motorral vagy repülővel.

Hobbik: A pecázás annak számít?

Acid, a rájavadászat nem pecázás… Az extrém sport.

A jet-ski is?

És az ejtőernyőzés is.

Snowboard?

A Himalájában??!

Az volt közel…

Egy rohadt gleccseren??!

Ott volt jó a hó!

És ha egy lavina…

Nem volt lavina.

Rosszabb vagy, mint Ghoul!

Tényleg nem volt lavina!

Mivel tölt egy esős vasárnap délutánt? Újabban nem nagyon szokott esni * vigyor* Amúgy szerettem, lőni mentük, vagy úszni, vagy ha minden kötél szakadt, maradt a teremfoci.

Meg a sakk…

Ja, vagy kártya, ha riadókészültség volt, és nem mehettünk ki a szobánkból. De abból mindig balhé volt. Egyszer meg is halt így egy szobatársam…

Hogy?

Azt mondta ő nyert.

És megöltétek érte?

A faszt. Azért öltük meg, mert csalt… De véletlen volt, beleszaladt a késembe!

Aha…

Ne nézz így rám, nem is nálam volt az a szar! Tényleg véletlen volt, nem látta, hogy Lance-nél van, amikor nekiment, hogy leüsse, vagy nemt’om…

Vakmerő vagy inkább óvatos? Ez könnyű! Vakmerő.

Ugyanúgy viselkedik mások jelenlétében, mint egyedül? Ahogy a helyzet megkívánja.

Mi az, amit szeretne, hogy mások tudjanak róla? Mittudomén… Semmit. Szakmai ártalom.

Nincs is szakmád…

*vigyor* Attól még lehet ártalmas.

Hogyan teszi ezt nyilvánvalóvá? Ez értelmetlen.

Rossz szokásai: Nem nagyon van. Nem cigizem, nem iszom…

Na!

… Olyan sokat….

Erősségei: Minden. Tényleg. Iszonyú jó futó, a reakciói félelmetesen gyorsak, eszméletlenül jó lövész, jól bírja a hideget-meleget, az éhséget, egyáltalán… Minden. Tényleg minden.

Gyengeségei: Nem túl erős, bár ahhoz képest, hogy milyen csontkollekció…

Van gyengepontja? Ez baszki, milyen kérdés már? *Nagyon röhög*

Hol született? Fingom sincs. Valahol az óceánon… *méla mosoly*Lehet, hogy Hawaii... Legyen Hawaii!

Ma is ugyanott él? Bajos lenne…

Miért/miért nem? Mert elmentem énekesnek, ami nem tetszett a seregnek. *vigyor*

Milyen volt a gyerekkora? Egész jó, így visszagondolva élveztem.

Élvezted…?

Hé, nem volt rossz!

Egy rohadt kiképzőbázison nőttél fel!

Az lehet, de legább az anyám nem lógott a nyakamon, hogy kész-e a házim.

Nem is volt anyád!

Ne…

Nem is volt gyerekkorod!

Nem is hiányzik.

Persze, mert fingod sincs, milyen gyereknek lenni!!

Na és? Honnan a faszból szeded, hogy olyan szar egy kiképzés? Legalább garantált, hogy lesz belőled valaki.

Ja egy…

Sose volt rendes családom, úgyhogy nem is hiányozhat.

Ez nem i…

Most komolyan meg akarsz győzni róla, hogy szerencsétlen árva kölyök vagyok, aki szeretethiányban szenved?

Nem, de… Nem. Neked ez így jó.

*elégedetten dől hátra.*

De csak azért, mert fogalmad sincs, milyen lehetett volna!

Neked meg fogalmad sincs, milyen volt. Ne akard már megmondani helyettem.

Mi az első emléke? Iszonyú nagyot taknyoltam a szellőzőben.

Hogy mi…?

Bemásztunk két haverommal a szellőzőbe, még az intézetben…

Intézet?

Igen, akkor még benne voltam a gyámügy nyilvántartásában. Volt egy spéci nevelőintézet New Yorkban, onnan kerültünk aztán át a kiképzőtáborba. Na, a lényeg, hogy át akartunk menni a „nagyokhoz”  - voltak vagy hat évesek - ahogy a filmekben szoktak, a szelőzőn át, és volt egy rész, ahogy negyvenöt fokos szögben dőlt meg lefelé az a szar… Marhára csúszott, én meg simán eltaknyoltam, össze kellett varrni a képem! *vigyor*

Mikor volt ez?

Kilencvenhat telén. Emlékszem, mert akkor kaptam először büntetésből elzárást.

Négy éves sem voltál…

Aha!

Mi volt a legmeghatározóbb gyerekkori élménye, és ez hogyan befolyásolta? *Felcsillan a szeme*

Amikor Szibériában voltunk.

Munkatáborban…

Nem munkatábor, csak majdnem… kaptunk három napot, hogy testközelből is megismerjük a tajgát, meg egyáltalán. Kivittek az erdőbe, pólóban meg gatyában, aztán otthagytak, voltunk vagy harmincan. Meg kellett volna találni valami régi szovjet bázist, vagy mit, ott lett volna kaja meg fűtés, meg minden, de abból se lett semmi, mert a fél társaság fellázadt, és megszökött a térképpel valami faluba, ami állítólag ott volt közel… Persze kurvára  nem volt ott semmi… Négy napig keresték őket, és csak kettő élte túl, azokat is kirúgták a programból.

Merthogy ez egy állami project volt.

Ja, igen. Állami.

Melyik állam?

USA.

Mit kerestetek Szibériában?

Hadd mondjam már végig!

Jó, bocs…

Sz’al kivittek az erdőbe, amolyan túlélőtúra, mint az indiánoknál is szokás, a férfivá avatáskor, csak mi sokan voltunk. Oroszul senki nem tudott, felszerelésünk nem volt, csak késeink, meg régi háborús puskák, azok is csak a négy szakaszvezetőnél, szóval elég érdekes lett volna kimagyarázni, hogy mit keresünk itt, ha felbukkannak az erdészek… Ráadásul tavasz volt, tele volt minden farkasokkal, úgyhogy a vezetőnk…

Milyen vezető?

Nagyjából olyasmi, mint az… osztályfelelős. Mi nagyzolásból szakaszvezetőnek hívtuk… Csak pár évvel volt idősebb nálunk, rá voltunk bízva, pontosabban ha akartunk magunkat bízni valakire, akkor hivatalosan rá lehetett.

És nem hivatalosan?

Arra, akik nem szart be az első farkastól! *vigyor* Szóval, a vezetőnk, már nem tudom a nevét, kitalálta, hogy másszuk meg a hegyet…

Milyen hegyet?

Mittudomén! Ami ott volt előttünk… Másszuk meg, hátha találunk valami barlangot. Csak aztán korán sötétedni kezdett, mindenki totál átfagyott, már az a kilenc kölyök, aki ott volt még, és nem maradt a síkságon, vagy nem ment az állítólagos faluba…

Kilencen voltatok?

Aha, nyolcan vagy kilencen, és nem volt semmink, még egy rohadt öngyújtónk se, és kurva hideg volt, úgyhogy kitaláltuk, hogy ki kell lőni pár farkast, azoknak jó meleg lesz a bőre, három napig csak kibírjuk velük. Úgyhogy megvágtuk a kezünket, és úgy mászkáltunk összevissza, kiabálva, meg minden, aztán megálltunk egy kisebb tisztáson, ahol volt etető, jó messze, de azért látótávolságban egymástól, és vártuk, hogy majd csak megtalálnak minket.

És a farkasok jöttek a vérszagra?

Gondolom, a hangunk is odacsalta őket, megszokták, hogy az emberek etetik az őzeket meg a többi állatot, ha kemény a tél, úgyhogy közel jöttek. A vezetőnk le is lőtt egyet, egy másikat meg megsebesített, azt kergettük egy ideig, de meglett végül. Hülyék voltunk, mert csak megnyúztuk őket és otthagytuk, egy medve meg megtalálta… láttál te már medvét, ami megeszi a farkashúst?

Nem…

Hát mi se. Nem is nagyon ízlett neki, mert otthagyta, és ment a szag után, utánunk, úgyhogy még aznap éjjel lett medvebőrünk is… Egész jól elfértünk, és nem is fáztunk annyira. Vagy legalább is senki sem fagyott meg közülünk.

Acid, ez…

Nem volt ám olyan kegyetlen! Ha az a pár idióta nem akar meglépni a feladat elől, és nem viszik el a térképet, akkor simán elértük volna azt a bunkert, és még csak tüdőgyulladást sem kapunk! Nem az volt a cél, hogy mindenki megfagyjon, hanem hogy akkor is találjuk fel magunkat, ha nem számíthatunk senkire.

És mit ettetek?

Semmit. Második nap estére nagy-nehezen meglett a bunker, ott meg volt konzerv, hús, víz, meg egy rohadt pipa felügyelőtiszt, aki előző nap óta várt minket. Nem volt boldog.

A nem volt boldog, az mit jelent?

Mindig ugyanazt jelenti.

Büntetést?

Hát, a feladatot nem teljesítettük, a társaság kétharmada megfagyott, és védett állatokra lövöldöztünk egy természetvédelmi területen…

Szóval fenyítés…

Nem, ez nem valami náci haláltábor!

Akkor mit csinált?

A kezünkbe nyomta a bekészített meleg ruháinkat meg a konzerveinket, és visszazavart az erdőbe, ha már úgyis úgy szeretjük, hogy vadászgatni támadt kedvünk. A hátralévő négy napot kinn töltöttük, be se tehettük a lábunkat a bunkerbe, és segítenünk kellett megkeresni a többieket, amíg mindenkit össze nem szedtek, és értünk nem jött a helikopter.

Nektek kellett összeszedni a társaitokat?

Aha.

Akik megfagytak, azokat is?

Mondom, hogy tavasz volt, és sokat koplaltak a farkasok a télen, úgyhogy nem maradt olyan sok, amit keresni kellett.

Hány éves voltál?

Nyolc.

*nem tudok mit mondani*

Hol/mit tanul(t) és milyen eredménnyel? Elég sok mindent tanultam, amit ti nem… Például megnyúzni egy medvét! *vigyor*

Komolyan…

Komolyan! Minden tudományágat ismernünk kellett, de a fontosabb tárgyak nem is igazán tárgyak voltak. Megtanultunk kővel tüzet gyújtani, állatokat megnyúzni, hogy hogyan kell elkészíteni a húsukat, hogyan kell sínbe tenni a lábad, ha eltöröd az erdőben, és egyedül vagy, hogyan lásd el a sebeidet, megtanultunk  lőni, egyáltalán, a fegyverekkel, robbanószerekel bánni, fontos volt a testedzés, az állóképesség és az alkalmazkodóképesség fejlesztése, ilyesmi. Ezért is küldtek Szibériába. Később volt olyan is, hogy fél évet éltünk ott, aztán egyik nap repülőre raktak minket, és vittek Afrikába, az ötven fokba… Majdnem nyolcvan fokos hőmérsékletkülönbség nyolc óra alatt!

Nyolc?...

Repülővel mentünk.

Jó, de…

Katonai géppel.

Aha…

Aztán… voltak időszakok, amikor aludni nem hagytak, máskor csak bizonyos fajta ételt ehettünk, vagy nem ihattunk csak két deci vizet egy nap, ilyesmi, hogy szokjuk a hirtelen környezetváltozást, és megtanuljunk alkalmazkodni hozzá. De az volt a kedvencük, hogy bedobnak valami jó puccos kis gödörbe, és mássz ki belőle…

Mi…?

Nagy szarba kevernek, te meg mássz ki belőle. Mondjuk, ha megbénítják a lábad és ráderesztenek egy rakat dühös kutyát. Te meg találd föl magad. Ez volt a lényeg.

Vadászrepülőt is tudsz vezetni.

Hangról megmondom, milyen motor van benne! *büszkén kihúzza magát*

És nyelveket is tudsz…

Angol, spanyol, francia, német, és orosz. Európába akartak küldeni… De volt etika óránk, megtanultunk főzni, zongorázni, gitározni, amit csak akarsz, és állandóan azokba a rohadt múzeumokba jártunk, meg előadásokra, hogy eladhassuk magunkat az újgazdak faszkalapoknak is…

Jó, akkor mondjuk ki végre. Szuperintelligens, szuperképességekkel rendelkező terroristának neveltek…

Lényegében… ja.

És aki nem volt elég okos? Úgy értem, ehhez nem átlagos intelligencia kell, ezt mind befogadni…

Az lemorzsolódott, és más feladatot kapott.

Mi az, hogy…

Nézd, nagyjából egy-másél éves korban kezdik az egészet. Speciális fejlesztési programokkal felturbózzák az ember agyát, jönnek a logikai és memóriajátékok, megtanítanak hosszan koncentrálni, kezdik a többnyelvű oktatást, hétfőn németül, kedden franciául, szerdán törökül beszélnek hozzád. Állandóan tornáztatnak, hogy erősödj, írni, meg gombot varrni tanítanak, hogy ügyesedjen a kezed, ésatöbbi. Egy átlagos három-négy éves gyerek is simán megérti, hogy most el kell találnia azt a nagy piros táblát a kedvenc  játékpuskájával, és akkor anyuci kurva boldog lesz. Nekünk adtak egy igazit, hogy szokjuk a súlyát.

Jézusom…

Figyeltek rá, hogy ki hogy fejlődik, ki miben jó igazán, és arra mentek rá. Ismerek olyat, aki tizenhat éves korában tizennyolc nyelven beszélt folyékonyan, és nem tudtad zavarba hozni. Szóval ha nem voltál elég okos, akkor arra tereltek, amihez az voltál. Elég rugalmas a rendszer.

Hányan voltatok?

Összesen? Nem tudom. Én maradtam a katonai vonalon, nagyjából harmincan éltünk a táborban, tíztől nagyjából huszonöt éves korig, plusz a felügyelők és tanárok vagy hatvanan, úgyhogy nem lehetünk olyan sokan… Elég nagy a szórás.

És mi lett volna a feladatotok?

Lett volna?

Miért kezdték veletek ezt az egészet? Mi volt a feladat?

Bármi. Állami megbízások.

Azaz BL/I-s megbízások.

Aha.

Hogy úsztad meg?

A kiképzés vége felé mindenki kap egy évet, hogy kipróbálja magát a világban. Ilyenkor nincs megbízás, és nincs felügyelet, ha akarsz, elmész pizzafutárnak. Az első két hónapban kapsz lakást, aztán lásd el magad, ahogy tudod. Tapasztalatszerzés élesben… Ha vége az egy évnek, mész vissza a táborba, és kurvára megkönnyebbülsz, hogy kimaradhatsz abból a sok szarságból, amit lenyomnak az emberek torkán. Én nem mentem vissza.

És?

És?

Következmény?

Semmi. Mondom, hogy rugalmas a rendszer. Ha visszamész, jó, ha nem, úgy is jó, amíg nem jártatod a pofád, hogy ki vagy és honnan jöttél.

Aha…

Oké, ez tényleg elég hihetetlen, de így van. Nem szívóznak egyetlen ember miatt. A legtöbben nem nagyon kérnek a szabad életből, ott melózni kell, hogy kajád legyen, egy csomó embernek kell megfelelni, hogy eljátszhasd a tisztességes állampolgárt, és még csak el sem árulhatod, mekkora zseni vagy, mert akkor tuti, hogy egy még nagyobb geci fog levadászni. A mi fajtánk meg úgysem tud megülni a seggén, előbb-utóbb bajba keveredik, aztán lecsukják, vagy kinyírják. Az alvilág legalább annyira nem szereti a magánzókat, mint a konkurenciát. Erre számít a BL/I, hogy előbb-utóbb mindenki visszatalál a nyájhoz.

Szóval a rendszer rugalmas, de át nem szakíthatod a hálót…

Pontosan.

Akkor te miért?

Mert elmentem zenésznek.

És a Zónák?

Rossz dalokat énekeltem rossz helyeken…

Világos.

Vallási nézetei: Nincs.

Anyagi helyzete: Nincs fizetésem.

Családi kapcsolatai (Kik a szülei, milyen viszonyban van velük és miért? Vannak testvérei? Egyéb rokonság?): Tekintve, hogy egy inkubátorban találtak, nem sokat tudok mondani a dologról…

Ezért kerültél a BL/I programjába, nem?

De. Nem kerestek, és az AIDS miatt könnyű volt meghamisítani a halotti bizonyítványom.

Ja, mert hogy ti elvileg nem léteztek.

De nem ám! *vigyor*

Wonaguthot ismered?

Felettem járt pár évvel.

És FopCat?

Mi van vele?

Dugtok?

Mikor volt az utolsó menzeszed?

Ez beismerés!

Azt hiszed?

Nem?

Ha azt mondom, igen, minden nap megbaszom, örülsz, ha azt mondom nem, azt nem hiszed el. Akkor mi a faszt mondjak?

…

Mikor érzi magát a legjobban, mikor igazán felszabadult? Ez könnyű, a színpadon!

Mikor érzi magát kellemetlenül?  Amikor le kell mászni a színpadról…

Mi az, ami fontos számára az életben? Hé, erre készültem, de nem tudom… Semmi.

Követ valamiféle életelvet? Elég vallással meg filozófiával kellett megismerkednünk, hogy rájöjjek, az egész szart se ér, úgyhogy nincs. Élni úgyis csak egyféleképpen lehet – ahogy tudsz.

Hogyan látja saját magát? Volt önismereti óránk, de már nem emlékszem, mire jutottam…

Múltbeli kudarc, amit szégyellne beismerni (Miért?): Nincs

Ha kívánhatna valamit, mi lenne az és miért? Ne fogyjon ki a benzin a motorból! Kurvára utálom, hogy állandóan lesni kell azt a szart, és azt számolgatni, hogy merre menj, ha nem akarsz benzin nélkül maradni a sivatagban…

Optimista vagy pesszimista? Optimista, a pesszimizmust kinevelték belőlem.

 
Miben nyilvánul ez meg? Mindenben! Ez elég hülye kérdés…

Introvertált vagy extrovertált? Extrovertált. Inkább…

Egyetértek.

Miben nyilvánul ez meg? Például válaszolgatok az ilyen idióta kérdésekre is.

Mi hajtja előre az életben, mi motiválja? Motivációt mindig talál az ember. Új nap, új dal, új kihívás.

Mi a legnagyobb félelme? Nem szeretem a csúszómászókat.

A második legnagyobb? A siklóktól is irtózom.

*XD*

Miben tehetséges? Ezt már felsoroltuk.

Mi az, amiben egyáltalán nem jó? Sose tudtam rajzolni, vagy dobolni. Mindig belezavarodtam. *nevet*

Pozitív jellemvonásai: Volt.

Negatív tulajdonságai: Volt.

Jellemző viselkedésformák, mozdulatok, furcsa szokások: Ez poén…

Elég… hirtelen személyiség, úgy értve, hogy nagyon laza, szó szerint. Hihetetlen pózokba tudja csavarni a testét, és ez érződik minden mozdulatából, olyan… mintha mindig hirtelen és gyorsan reagálna, a mozdulatai valahogy olyan... élesek. Nem tudom elmondani máshogy… Pl. a járása, egyszerre hanyag és sportos, mintha mindig ugrálna egy kicsit, ha lábujjhegyre állna, közben mégis csoszog… Ha várakozik, általában karba fonja a kezét. Ja, és balkezes!

Mindkét kezemet ugyanúgy tudom használni. Alapkövetelmény volt.

Mi az, amit a legjobban bán és miért? Most így nem jut eszembe semmi…

Mi az, amire a leginkább büszke és miért? Ez is könnyű, a zenekaromra!

Aminek az a neve hogy…

The Killjoys!

Fantáziadús…

*vigyor*

Mi a legnagyobb titka? Ez értelmetlen kérdés.

Miért titkolja? -

Tud róla valaki? -

Hogyan jöttek rá? -

Hogyan jellemezné magát egyetlen szóval? Pfűűű… Eggyel? Nem tudom… Valami jót kell kitalálnom!

Hogyan jellemezné magát egy bekezdésben? Ez nagggyon szemééééét *vigyor*

Melyik külső vonását tartja a legjobbnak és miért? Mindent szeretek magamon, úgyhogy… nem tudom. Szépen látszanak az ereim a kezemen, mert nem tudok rendesen lebarnulni, max leégek. Szóval ez poén.

A legrosszabbnak? Külső? Néha kimondottan hátrány, hogy ilyen pálcika vagyok… Egyszer Rawforce nagyon kiütött…

Miért?:O

Nem emlékszem, tökrészeg voltam! *nagyon röhög*

Reálisan látja önmagát? Elég valószínű. Mondom, hogy volt önismereti óránk!

Miért/miért nem? Mert még nem szólt senki, hogy túl nagy az arcom.

Mit gondol, milyennek látják mások? Pfff, fingom sincs… Nem nagyon szokott bajom lenni senkivel.

Mi az, amit mások leginkább szeretnek benne? Jókat szoktunk röhögni, úgyhogy gondolom, a humorom…

Mi az, amit a legkevésbé? Ha megjelenek, akkor hozom a BL/I-t is…

Hogyan viszonyul másokhoz? Nézd, te hogy viszonyulsz? Na én pont úgy!

Milyennek látják őt mások? Volt.

Általában milyen első benyomást tesz? *nevet* Eléggé sokkolni szoktam az embereket a kétszínű cipőfűzőmmel…

Mi okozza ezt? Az, hogy két különböző színűt fűztem a bakancsomba…

Hülye!XD

*nevet* Meglepődnek, aztán jót röhögnek rajtam.

De téged nem zavar.

Nem hát!

 
Általában helyes az első benyomás vele kapcsolatban? Ja, általában… ja.

Mi az, amin leginkább változtatna magával kapcsolatban és miért? Semmit. Nézd, elég jól összeraktak az elmúlt huszonhét év alatt, úgyhogy nem sok értelme volna.

Ha ez a dolog megváltozna, tényleg boldogabb lenne? -

Miért/miért nem? -

Vannak barátai? Persze, hogy vannak! A legjobb dolog az életben, ha barátaid vannak!

Hogyan kezdődött és mi jellemzi a kapcsolatukat? *nevet* Általában úgy kezdődik, hogy halálukon vannak, én meg pont arra járok, és… hát, végül nem halnak meg.

Mi tartja össze őket? Barátok vagyunk. Ennyi.

Meg a Zónák.

A barátaimról beszélek, nem a Killjoyokról. A barátaim a Zónák nélkül is a barátaim lennének.

Már ha ismernéd őket…

Vannak ellenségei/olyanok, akikkel egyáltalán nem jön ki? Mondtam, hogy megtanultam alkalmazkodni, nem? Mindenkivel jól ki tudok jönni, ha akarok. És miért ne akarnék?

Mi ennek az oka? -

Milyen típusú embereket tart szimpatikusnak, és milyeneket ítél el? *egyre türelmetlenebb, hol  a lábával, hogy az ujjaival dobol egy ideje* Senkit nem ítélek el. Mindenkit meg lehet érteni, max nem értesz egyet vele…

Kihez fordulna, ha bajban van, és miért éppen hozzá? A barátaimhoz.

Milyen rövid és hosszú távú céljai vannak, és miért? Nincsenek nagyon céljaim…

Mit tesz ezek elérése érdekében? -

Mi akadályozza ezek elérésében? -

Hogyan reagál krízishelyzetben? Meg szoktam tudni oldani, nem gond.

Hogyan kezeli a problémákat? Higgadtan és okosan, ahogy minden jóravaló kis katona…

Leggyakrabban milyen típusú problémákkal kerül szembe? Gondolom, ez nem lesz meglepő, de azzal, hogy meg akarnak ölni…

Hogyan kezeli a váratlan helyzeteket? Imádom a váratlan helyzeteket!

Hogy viseli a változást? Szeretem a változásokat, izgalmasak. Elég hülye kérdések megint…

Milyen ruhákat hord legszívesebben? Tarkát.

Mi az, amit sosem venne fel? Feketét.

Hajlandó elviselni a kényelmetlenséget csak azért, hogy jól nézzen ki? Mi számít kellemetlenségnek? A hajfestés nem kellemetlen, tetkóm meg sose lehetett, mert megnehezítheti az álcázást, és megkönnyíti az azonosítást.

Ékszerek, kiegészítők, egyéb jellegzetesen hozzá tartozó tárgyak: Van vagy… száz karkötőm! Meg egy csontokból és fogakból készített nyakláncom, de hogy hol… Még kiskölyökként csináltam…

Hol lakik? A motoromon. *nevet* Nincs otthonom.

Hogyan jellemezné az otthonát? -

Hol élne legszívesebben és miért? Jó nekem bárhol.

Mi az, amire általában pénzt költ? Benzin, és fogadások.

Mire sajnálja a pénzt? Mire sajnálhatnám? Cigire, fűre, arra sajnálnám…

Egyáltalán hogyan viszonyul a pénzhez? Nem mondtam még, hogy komplett pénzügyi képzést kaptunk? Elérték, hogy ne érdekeljen…

Mi a legnagyobb kincse és miért? Hülye kérdés. Az életem.

Nem mintha féltenéd…

Kéne?

Van példaképe? Persze! Janis Joplin az egy kibaszott angyal volt, olyan hanggal ember nem születik! Ott van Még Freddie Mercury, vagy Joe Cocker….

Nem maiak…

De ők még a hangjukból éltek, nem az effektjeikből.

És nem is ismeretlenek…

Nézd el nekem. *vigyor*

Kik azok, akikre felnéz, és miért? -

Kik azok, akik a legnagyobb hatást gyakorolták rá? Elég sok embert ismerek, aki pályázhat a címre.

Miért, és miben nyilvánul ez meg? Ők neveltek! Nézd… Nem csak tanárok voltak, ha úgy vesszük, egyben kérlelhetetlen felügyelők, aggódó szülők, és fanatikus militaristák, akiktől mást sem hallottam, minthogy a kötelesség, az államérdek mindenekelőtt való, és semmi más nem érdekelte őket, mint a feltétlen hűség. Elég nehéz lenne megkerülni most őket, vagy választani közülük…

Szeretted őket?

Persze! *vigyor* Ők is szerettek minket. Több mint húsz évig voltunk összezárva. Ez nem arról szólt, hogy hogy tegyék tönkre az életünket.

Hogyan jellemezné az eddigi életét? Elég nagy mázlista vagyok, hogy ilyen életem volt!

Azért…

Rég meghaltam volna AIDS-ben, ha nem vesznek be a programba és nem kezelnek.

Kísérleteztek…

De bejött! *vigyor* Még mindig élek!

Ez szép végszó volt… Kissé felemásnak érzem ezt az interjút, azt hiszem, nagyon sok minden bennragadt, nagyon sok mindenről lehetett volna még beszélni, de… Acid elég felületes hozzá, hogy ez ne érdekele. És ami nem érdekli, azt nem magyarázza el…

Meglepett, mennyire jó emlékei vannak Szibériáról, nem hittem volna, hogy szeret visszaemlékezni rá, de valóban boldognak tűnt, hogy elmesélheti, egész belelendült. Összességében… összességében nem tudok most sokat mondani. Szoknom kell még őt. Nagyon szoknom kell még...